Júlia, Ádám és Ábel

Júliával és Ádámmal évek óta nagyon jó viszonyt ápolunk, barátok lettünk az esküvőjük óta. Pedig az első találkozásunk nem volt felhőtlen, azóta is mindig jót mosolygunk ezen ha találkozunk.

Esküvői megbeszélésen beszéltünk először, az akkor még menyasszonnyal és vőlegénnyel, azonban Ádám eléggé kekeckedő volt velünk, azt gondoltuk, hogy végül nem is bennünket fognak választani a nagy nap megörökítésére. Másként lett. Azóta megszoktuk Ádám stílusát, sőt nagyon meg is szerettük. Fotózásokon kívül is találkozgatunk, együtt örültünk velük az első közös otthonuk megteremtésénél, aztán kaptuk az örömhírt, hogy bővül a család egy kisfiúval. A jeles pillanatokat meg is örökítettük, láthattatok már sok-sok fotót róluk.

Májusban, a kicsivel több mint fél éves Ábellel kiegészülve sétáltunk egy kicsit Veszprémben. Családi képeket készítettünk. Egy boldog, kiegyensúlyozott és vagány szőkés-vöröses kis legényről.

A képek átadása után, ezt a levelet kaptuk a szülőktől:

“Sziasztok! –> Tiszteletünk előttetek…

Megnéztük! –> Nincsenek rá szavak, csak könnyek…

Elolvadtunk! –>Most szilárdultunk vissza…

Lehűtjük magunkat! –> Következő nézegetésre nehezebben olvadunk…

 

Köszönjük! –> Szeretünk Titeket…

Ölelünk! –> Soha el nem engedünk…

Júlia&Ádám&Ábel”

Köszönünk mindent mi is Nektek! Hamarosan találkozunk!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.